(Brüsszel) – A migránsok és a menedékkérők távoltartása céljából az Európai Unió emberi jogokat sértő kormányoknak nyújtott támogatása 2021-ben jól példázza az emberi jogi retorika és a tényleges gyakorlat között tátongó távolságot, közölte a Human Rights Watch ma a 2022. évi Világjelentésében. Kiváló példa erre a fehérorosz-lengyel határon kialakult militarizálódás és humanitárius vészhelyzet, valamint a migránsok és menedékkérők visszaszorítása az EU egyéb más külső határain is.
"Gyakran észleljük az Európai Unió emberi jogok melletti elköteleződésének megingását akkor, amikor a helyzet keményedik" - mondta Benjamin Ward, a Human Rights Watch európai és közép-ázsiai igazgatóhelyettese. „Akkor, amikor az emberek szenvednek és jogaikban fenyegetve vannak az EU határain belül és kívül, egy olyan EU-ra van szükségünk, mely hajlandó kiállni értük.”
A Human Rights Watch 2022. évi 32. kiadású 752 oldalas világjelentésében közel 100 ország emberi jogi gyakorlatát tekinti át. Kenneth Roth ügyvezető igazgató megkérdőjelezi azt a konvencionális bölcseletet, mely szerint az autokrácia felemelkedőben van. A közelmúltban igen sok ember vonult az utcára, a letartóztatás vagy akár a lelövés kockázatát is vállalva, ami azt mutatja, hogy a demokrácia vonzereje továbbra is erős, miközben az autokraták egyre nehezebben manipulálják a választásokat a saját maguk javára. Mindazonáltal, a demokratikus vezetőknek jobban meg kell felelniük a nemzeti és globális kihívásoknak, és gondoskodniuk kell arról, hogy a demokrácia valóban beváltsa ígért hozadékát, mondja Roth.
A Human Rights Watch egész Unióra kiterjedő aggodalmát fejezte ki a migráció és a menekültügy, a diszkrimináció és az intolerancia, a szegénység, az egyenlőtlenség, a jogállamiság, valamint az EU külpolitikája kapcsán is. A világjelentés fejezetei foglalkoznak Franciaország, Németország, Görögország, Magyarország, Olaszország, Lengyelország, és Spanyolország, valamint más régióbeli EU-n kívüli országokkal is, így Bosznia-Hercegovinával, Szerbiával, Koszovóval, valamint az Egyesült Királysággal is.
Számos uniós országban romlott a jogállamiság tiszteletének helyzete. Lengyelországot és Magyarországot folyamatosan ellenőrzik az LMBT-személyek jogai, a bírói függetlenség, a médiaszabadság, a nők jogai, valamint a civil társadalmi csoportok, köztük a női jogvédők elleni támadások miatt. Volt néhány bizonyítottan határozottabb fellépés is az EU-is intézmények részéről, így például EU Bíróság döntései a magyarországi és lengyelországi helyzettel kapcsolatban.
Ám míg az EU-tagállamok erőteljesebb retorikát alkalmaztak a jogállamiság és az EU-n belüli demokratikus intézmények elleni támadások bírálata során, az EU-szerződések rendelkezésre álló 7. cikke szerinti eljárás alapján való határozott fellépések elmaradtak, ahogy az olyan rendszerek teljes körű mozgósítása is, melyek a finanszírozás feltételéül szabták volna az EU-s alapelvek betartását.
Az EU-országok igen csekély előrelépést tettek a jogokat tiszteletben tartó migrációs politikák kidolgozása vagy a migránsok, menedékkérők és menekültek iránti méltányos felelősségmegosztás terén, és konszenzus csak a határok lezárása, valamint a felelősség emberi jogok rovására történő kihelyezése terén mutatkozott meg. Noha az uniós országok több ezer afgánt menekítettek ki Kabulból augusztusban, velük szemben kevesebb áttelepítesi felajánlást tettek, mint amennyire szükség lett volna és továbbra is olyan országokkal működtek együtt, mint Líbia, ahol a bizonyítékok a migránsokkal és a menekültekkel szemben súlyos visszaéléseekre utalnak. Az EU határvédelmi ügynöksége, a Frontex ellenáll az elszámoltathatóságra vonatkozó felhívásoknak, és egyre több bizonyíték mutat visszaélésekkel és nyomozás elmulasztásával kapcsolatos felelősségre is.
Horvátország, Görögország, Ciprus, Magyarország, Szlovénia, Spanyolország, Litvánia, Lettország és Lengyelország visszaszorításokat alkalmazott, és az utóbbi három ország még nemzeti jogszabályt is módosított, hogy jogilag is lefedje ezeket a jogellenes gyakorlatokat. Dánia egy olyan törvényt fogadott el, mely lehetővé teszi, hogy egy másik országba küldjön menedékkérőket kérelmük megvizsgálása céljából, valamint veszélyes precedenst teremtett azzal, hogy megszüntette a damaszkuszi vagy damaszkusz-környéki emberek “ideiglenes védelmi” státuszát. Az Észak-Franciaországba érkezők elrettentése céljából a francia hatóságok egy megtévesztő eljárás során migránsokat részesítettek megalázó bánásmódban az Egyesült Királyság és Franciaország határán. A migránsok és menekültek jogait védő civil csoportok többek között Görögországban, Olaszországban és Cipruson is ellenséges környezettel szembesültek, beleértve ebbe a büntetőeljárást is.
A nőket, az etnikai és vallási kisebbségeket, az LMBT-személyeket és a fogyatékkal élőket érintő rasszizmusra, erőszakra és diszkriminációra adott állami válaszok gyakran nem voltak megfelelőek, és egyes esetekben súlyosbították is a jogsértéseket. A Covid-19 világjárvány diszkriminációt és gyűlölet-bűncselekményeket szított, így egyes társadalmi csoportokat célzó online gyűlöletbeszédet is. Az EU Alapjogi Ügynöksége és az Európa Tanács emberi jogi biztosa kijelentette, hogy az uniós országoknak fel kell lépniük a strukturális diszkrimináció, így a rendőrség által végzett etnikai profilalkotás ellen is. Pozitív lépésként értékelhető mindazonáltal, hogy az Európai Bizottság elfogadta a fogyatékkal élők jogainak 2030-ig szóló stratégiáját.
A Covid-19 világjárvány annak ellenére súlyosbította az Európai Unióban az egyenlőtlenségeket és a szegénységet, hogy az EU olyan jelentős költségvetési helyreállítási költségvetést kapott, melynek forrásai a társadalmi kirekesztés kezelésére és az egyes országok helyzetének enyhítésére irányuló intézkedésekre irányultak. Hivatalos becslések szerint az EU lakosságának nagyjából egyötödét fenyegeti a szegénység vagy a társadalmi kirekesztés. Az élelmiszerbank-használat és a gyermekszegénység aránya nőtt, a növekvő energiaköltségek ellensúlyozására irányuló intézkedések elégtelennek tűntek, és a romák körében továbbra is aránytalanul magas a szegénység és a társadalmi kirekesztés kockázata.
Az EU a Covid-19 világjárvány megállítását célzó létfontosságú intézkedéseket akadályozott meg azáltal, hogy ellenezte azokat a szellemi tulajdonra és a kereskedelemre vonatkozó szabályok ideiglenes feloldására irányuló javaslatokat, melyek elősegíthetik a Covid-19-tesztek, kezelések és vakcinák világszerte történő előállítását és elérhetőségét. Az EU 27 tagállama együttesen a világ 10 legnagyobb üvegházhatású gázkibocsátója közé tartozik, mellyel maga is hozzájárul a globális klímaválsághoz.
Az EU és több állam továbbra is vezető szerepet játszott az emberi jogokkal kapcsolatos ENSZ-kezdeményezések és az éghajlatváltozás terén, így többek között Afganisztán, Fehéroroszország, Szudán, Etiópia, Szíria, Sri Lanka, Mianmar, Nicaragua, valamint Észak-Korea. Ugyanakkor az EU egyhangúságra vonatkozó szabályozása a külpolitika terén gyakran meggátolta a határozott fellépést súlyos emberi jogi visszaélések kezelése vagy akár elítélése során, különösen olyan országok vonatkozásában, mint Egyiptom, Izrael, az Öböl-menti országok és India.
Az aggodalmak gyakran csak a kétoldalú emberi jogi párbeszédek során fogalmazódtak meg, melyeknek pozitív változást elősegítő hatása továbbra is erősen megkérdőjelezhető. Az Európai Parlament ösztönzésére az EU egy mérföldkőnek számító jogszabály elfogadásán dolgozik a vállalatok kötelező emberi jogi és környezetvédelmi kellő gondosságával kapcsolatban, valamint megreformálja általános preferenciális rendszerét (GSP), mely emberi jogi feltétételek különféle formáinak teljesítéséhez köti harmadik országok számára az EU piacához való preferenciális hozzáférést.
